Habár elkeserítőnek voltak Oláh doktornő szavai számomra, arra jó volt, hogy tudjam, Dórihoz kell fordulnom inkább és vele tornáznom szorgalmasan. Dóri azért jobb, mint a korábbi tornák, amiket csináltam, mert a testet egészében nézi, egészében fejleszti az izom- és idegrendszert, ezáltal hatékonyabb, mint a koncentráltan csak a has-, vagy gátizmokra fókuszáló tornák. Kb. másfél év torna után – amit nem nagyon szorgalmasan, de kitartóan végeztem Dórival -, határozottan érezhetővé vált a változás. Pontosan ráéreztem arra, hogy hol van a sérült terület a hüvelyen belül. A tornázás előrehaladtával megszűnt a labdaérzet a lábaim között. Először csak rövidebb időszakokra, majd egyre hosszabban és mostmár egyáltalán nem érzem. Se este, se ülés után, se más jellegű, intenzívebb torna (Pilates, Core training) után. És ha mégis érezném, tudom, hogy mi az a néhány bizonyos gyakorlat, mozdulat, aminek elvégzésével azonnal helyre áll a komfortérzetem.több ponton. De van bizonyos kockázata a műtétnek, mert itt a szövetek nagyon vékonyak, a háló elmozdulhat, hálóval együtt biztos hogy nem lehet megerőltető mozdulatokat tenni, futni, stb. Ezen a ponton teljesen elvetettem magamban, hogy ezt az utat válasszam. Oláh doktornő megkérdezte, hogy 10-ből hányra értékelném a mindennapokban a komfort érzetemet, én 8-at mondtam. Ő erre azt válaszolta, hogy ez valószínűleg nem olyan rossz ahhoz, hogy még 10-15 évet így éljek, utána lehet, hogy elkerülhetetlen lesz a műtét. Javasolt még egy kockapesszáriumot, amit sétálások, kocogások alkalmával megpróbálhatok használni. Ez egy szilikon kocka, ami alulról megtartja a szerveket a hüvelybe helyezést követően, mert a speciális formájának köszönhetően vákuumot hoz létre a hüvelyben, odatapad és megtámasztja a szerveket. Nekem sajnos nem vált be, mert nem képződik vákuum. Egyszer sikerült, akkor működött is, de többször nem. 4x-5x próbáltam.